Miután már utalások voltak az elfeledett világról nehéz volt letenni a naplót, vajon milyen lehet?
Talán kiderül.
Újabb nap, újabb kaland?
Talán. Miután nem nagyon ment az alvás, elég sokáig fennmaradtam, viszont a végén sikerült elaludnom, és így elég sokáig ágyban is voltam.
Már lassan közelítünk a délhez. Azt reméltem sikerül elkapnom a tegnapi idegent, igazából a nevét is elfelejtettem megkérdezni.
A levelet a postaládámban megtaláltam, és figyelmesen elolvastam.
Elég sok információm lett belőle, legalábbis több, mint tegnap. A kupola egyfajta speciális burok annak a világnak, úgytűnik időben is másképp mozog, mint itt kint, illetve egy szerepjátékhoz lehetne hasonlítani az egész rendszert.
Vannak egyfajta Adminok, akik felügyelik a játékosokat. Egyik fontos rész, hogy csak kivételes esetben lehet elhagyni azt a világot. Erről sajnos nem írt többet. Ha odaérek be kell regisztrálni, ám szerencsére nem kell valós adatokat megadnom, sem más olyat, amivel kiderülhet ki is vagyok valójában. Bár nem úgy tűnik, hogy bárki is tudná.
Úgy tűnik, hogy az információhoz, amit keresek, a kupolának a ranglistáján kell minél feljebb jussak, illetve vannak különböző információkereskedők, akiknél vehetek infókat különböző dolgokról, ám elég drágák és nem mind megbízható.
Mindenesetre ennyi információm van jelenleg. Jobb lesz elkerülni a valósnak tűnő neveket, minél láthatóbb, hogy álnév, annál kevésbé próbálnak kutakodni a név után.
De erre ráérek még, először oda kell jutnom.
Szerencsémre elég közel van az egyik belépőpont. Ez egy kicsit furcsa is, úgy tűnik valami okból már előre el volt tervezve minden, és emiatt lakhattam itt a közelben.
Pénzem is kezd fogyni, papírok híján dolgozni sem tudnék menni, ám odabent elvileg könnyű pénzt szerezni, tehát amúgy sincs más választásom.
El is indultam. Még nem tudtam mi várhat majd rám, elképzelni sem tudtam, ráadásul játékokról amúgy sincs túl sok emlékem, tehát kicsit zsákbamacska az egész, de jelenleg ez van csak.
Az út során, már messziről is jól látható volt a kiemelkedő kupola. Hasonlított az üveghez, mégis kicsit más volt, opálos volt, s a felszíne úgy folyt, mint amikor a vizet világítja a napsütés. Megnyugtató látvány volt, emiatt elkezdett felcsigázni ez az egész.
Egy bejárat volt csak rajta és azt is ez a burok védte. Mint amikor mozijegyet vált az ember, körülbelül olyan volt. Nem kérdeztek túl sok adatot, saját felelősségemre kell vállalni mindent, azt mondták. Miután egy gyors orvosi vizsgálaton átestem, már csak egy dolgot kérdeztek tőlem. Név?
Erre csak annyit mondtam, Suhanc.
Nem kérdeztek vissza, hogy valós-e vagy ezt szeretném-e. Véglegesítették, és mehettem is tovább.
Elsőre nem tűnt különbnek, mint a külvilág, egy kisebb lakóövezetbe vezetett a bejárat. Ám egy kis körbenézés után kimentem a városkából, hogy megnézzem mi is van. Ekkor rádöbbentem.
Ez bizony nem a külvilág.
Mindenfelé különböző élőlények voltak. Gondolom ezekkel kell harcolni vagy ilyesmi. Hmm… Nem… ez nem fog menni.
Semmit sem tudtam. Emiatt kénytelen voltam visszamenni a városkába. Már kora délután volt, emiatt sietni akartam kicsit, ám csak úgy senki sem akart segíteni, pénzem meg fogytán volt, nem akartam mindent rááldozni egy útmutatáshoz. Végül napnyugtára sikerült találnom egy személyt, és fel kellett hagynom azzal a vággyal, hogy megmarad a pénzem. Miután szállást foglaltam az egyik fogadóban, a maradék pénzem a taníttatásra áldoztam, így sem volt egyszerű, de sikerült találnom valakit.
Pár óra alatt elég jó talpalót kaptam, és az útmutató során összeszedett javaimat is megtarthattam, ezért illően meg is köszöntem a segítőmnek a munkáját és visszatértem a fogadóba.
Holnap szintén hosszú napom lesz, úgy tűnik.