A napló – 1. rész

Létezett egy világ, ami már feledésbe merült, ám akadt valaki, ki papírra vetette életét, s ezzel együtt hátrahagyta az igaz történetét annak a világnak, melynek részese volt.

Olvassuk hát el közösen az ő történetét.


Umm.. Nem is tudom hol kezdjem.

Reggel arra ébredtem, hogy egy ismeretlen helyen vagyok, bár nem biztos, hogy ismeretlen, ugyanis nem emlékszem semmire.

Nem tudom ki vagyok, honnan jöttem, vagy bármi kézzel fogható információm nincs önmagamról, se másról.

Megpróbáltam hát kérdezgetni a környékbelieket, hogy ismernek-e, de senki sem tudott semmit. Fura, mégis hogyan kerültem erre a helyre? Miért nem ismer senki, amikor elvileg itt élek? Nem értettem.

Már késő délután volt. Szerencsére pénzem volt elég, szóval nem egy koldus vagyok, ez kiderült mind a pénzből mind a ruházatomból. Tehát elmentem enni egyet az egyik vendéglőbe. Evés közben összeszedtem a gondolataimat.

Utazó nem feltétlen lehetek, mert az eszközök, ruhák, szépen a helyükön vannak, s némelyik nem mai darab, kicsit poros is talán, tehát nem csak átutazóba kerültem ide.

Viszont ezek alapján mégsem ismer senki, sőt, úgy tudták, hogy az a lakás üresen áll. Hmm… Talán bújkálva éltem? Üldöznek? Köröznek?

Még túl homályos az egész.

Visszamentem és átnéztem újra a helyet, hátha találok valami kézzel fogható információt. Nem sikerült.

Talán az egyik közeli bárban nyomra bukkanok, vagy legalább egy kis alkohol megnyugtat.

Ahova betértem elég szerény hely volt, nem volt tömve emberekkel, viszont üres sem volt. Ahogy végigmértek az emberek egyértelművé vált, hogy nem ismernek és az is, hogy ők törzsvendégek itt többnyire.

Miközben ücsörögtem és kortyolgattam az italom eszembejutott egy fontos részlet.

Nem fájt semmim.

Hogy ez miért lényeges? Mert ez azt jelenti, hogy nem egy baleset vagy támadás miatt vesztettem el az emlékezetem. De akkor mégis hogyan?

A kérdésekből csak több lett.

El is kezdett zúgni a fejem a sok gondolkodástól és erőlködéstől, meg talán az alkoholtól is, így úgy döntöttem mára ennyi elég is, tehát elindultam kifele, ám egy idegen leszólított, s azt mondta információval tudna szolgálni talán. Holnap jöjjek vissza délután, s elmondja, amit tud.

Így tettem, örültem is a dolognak ám nem mertem sokat remélni, és elég kótyagos voltam már, így okosabbnak is láttam másnapra halasztani a dolgot.

Még lefekvés előtt elhatároztam, hogy megelőzve a mai nap dolgait, inkább naplót kezdek el vezetni, így ha megint elveszítem az emlékezetem, lesz egyfajta támpontom.

Ez lett tehát az első napom, s éjszakám.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.