Az idegen – 2. rész

Folytassuk hát a történetet a következő napon.
Egyelőre még minden homályos, de talán a mai naplóbejegyzés többet elárul.


Újabb reggel.

Úgy tűnik tegnapról minden emlékem megmaradt, biztonság kedvéért átolvastam a naplómba eddig írtakat, hátha valamire nem emlékszem, de úgy tűnik minden rendben.

Vagyis nincs rendben, hisz azelőtti napokra egyáltalán nem emlékszem.

Legalább a tegnap estém úgymond sikeresnek mondható, bár nem szívesen szeretnék megbízni abban az idegenben, de nincs más nyom, talán ő ismer, vagy tud mondani valamit, hisz ezt ígérte.

Mindenesetre tegnap kicsit sokat ihattam, kicsit még émelygek, már bőven süt a nap, szóval keresek valami harapnivalót, éhesen gondolkodni sem lehet.

Egyik közeli pékségben le is telepedtem, egy kávé már rámfért amúgy is. Arra gondoltam, ha úgyis ezen a helyen élek, és úgy sem emlékszem semmire, nem ártana kicsit körbenézelődnöm.

Átjártam a helyet, s úgy látom ez valószínűleg egy kisváros lehet.
Nincs semmi kirívó látványossáb, ám van egy kisebb parkja és elég nagy a városka területe.

Amire még felfigyeltem, hogy nincs “új” dolog számomra, tehát csak önmagamról vesztettem el a memóriám, a világról nem kimondottan. Ez végülis elég jó dolog, mert legalább nem szorulok pelenkázásra, vagy mi.

Már kora délután van, elég későn reggeliztem és a kíváncsiságtól amúgy sem vagyok éhes, így lassan elindulok inkább a megbeszélt találkára az idegennel.

Remélem tényleg tud valami információval szolgálni, mert nem tudom hogyan tovább jelenleg.

Mellesleg városjárás közben betévedtem a helyi orvoshoz is, hogy rámnézzen, bár személyazonosság nélkül nem volt egyszerű dolgom, de miután elmondtam, hogy hogyan jártam, legalább megvizsgált, hogy tényleg nincs-e valami sérülésem.

Azt javasolta, hogy nem ártana elmennem a rendőrségre, ők valószínűleg tudnának segíteni. Ahh, hogy erre hogy nem gondoltam.. Persze, hogy gondoltam, de itt sajnos nincs rendőrség és a kirendelt járőr sincs itt valamiért, tehát el kellett volna utazzak a központba, amit csak holnap tudnék megtenni a mai találka miatt.

Meglátjuk mi lesz még.

Beültem a bárba, s vártam az idegen, nemsokára oda is ült mellém, szóval végre megtudhatok valamit.

Hát ez egy nehéz beszélgetés volt.

Elmondta, hogy nem igazán ismer engem konkrétan, viszont tud egy két dolgot, amire megkérték, hogy ha megtalál adja át, mint üzenet. Kiderült, hogy valakik úgymond vadásznak rám, és emiatt kerültem eddigi életem során a nyilvánosságot, tehát emiatt nem ismertek itt a környéken, s hitték, hogy üres az a lakás.

Továbbá azt a tanácsot kaptam, hogy a rendőrséget és egyéb hivatalokat inkább hagyjam is, ugyanis nem találnának rólam sokat, mert megváltozott személyazonossággal rendelkezem, hogy ne találjanak rám könnyen, de ha nagyon bolygatom és kutakodni kezdenek, megtalálják ki is vagyok/voltam.

Eddig nem festett túl jól a helyzetem, csak néztem bambán, nem tudtam, hogy most higyjem-e el ezt, vagy sem. De ez jól látható is volt, így meg is lettem nyugtatva, amennyire csak lehet, azáltal, hogy azt mondta, ne higyjek senkinek, akár még neki se, hisz ő is csak átadja az üzenetet. Hát köszi, megnyugtató.

Végül az utolsó információ, amit adni tudott, az egy játékféleség. A jelen korban a világ több pontján vannak bizonyos kupolák, egy elzárt világot alkotva. Ezeknek elég hatalmas mérete van, s ott egy kicsit megváltozik az ember élete. Mintha bekerülnél egy játékba.

Kicsit hihetetlennek hangzott, ráadásul nem értettem, hogy hogyan segítene ez nekem.

Ezt ő se tudta, csak annyi információt tudott adni, hogy elvileg ott vannak, akik keresnek engem, ám nem tudják se a jelenlegi nevem, se a kinézetem. Huh, én se tudom a nevem, eddig jól hangzik.

Sajnos ő sem tudott sokat a kupolákról, de egy izgalmas életet hirdet, illetve ott nem nehéz elvegyülni sem, tehát két legyet üthetek egycsapásra.

Már későre járt, így abban maradtunk, hogy összeír annyi információt a dologról, amennyit csak tud, és átadja holnap reggel.

Megköszöntem a segítségét, majd hazamentem.

Az alvás nem nagyon sikerül, sok volt ez az egész, és amúgy is folytatnom kell a naplóírást. Összegezve nem tudtam meg semmit magamról, viszont még több kérdésem lett. Lassan már külön könyvet kell írjak csak a kérdéseknek. De legalább megtudtam, miért nem ismer senki, és miért nincs semmilyen iratom. Ez is egy kiindulópont végülis. Holnap jobb híján elmegyek ahhoz a kupolához, ha megkaptam az információkat. Egyelőre viszont várnom kell addig.

Vélemény, hozzászólás?